vajon
vajon – ‘(úgy van)-e?’ vajon látom-e még?: ‘ki tudja?’: vajon hányan emlékeznek rám?
A van ige val- tövéből eredő elhomályosult igealak, a felszólító mód -j jelével, és a harmadik személyre utaló -n raggal (mint teszen, leszen, mégyen), valjon ⇨ vajjon ⇨ vajon fejlődéssel. Eredeti értelme tehát ‘legyen’ volt, és megengedő, ráhagyó mondatszó lehetett; az ismert adatok fényében nem értjük pontosan, hogyan fejlődött kérdőszóvá.
