veszt
veszt – vagy veszít: ‘‹régen, veszejt alakban is› megöl, kivégez’: vesztőhely; ‘elpusztít’: nemzetvesztő; ‘‹küzdelemben, perben, sportmérkőzésen› alulmarad’: pert vesztett, három kettőre veszített; ‘‹valamijében› megfogyatkozik’: vesztett a súlyából; ‘‹el- igekötővel› valakije meghal, valamije elkallódik, más tulajdonába kerül’: elvesztette az édesanyját, a pénztárcáját, a vagyona felét. Származékai: veszte, vesztés, vesztes, veszteség, veszteséges.
A vész ige származékai műveltető -t, illetve -ít képzővel.
