virrad
virrad – ‘hajnalodik’; ‘‹valamire› ébred’: esős napra virradtunk; ‘‹jobb korszak› kezdődik’: virradt már a magyarnak. Származékai: virradat, virradóra, virraszt, virrasztó, virrasztás.
A ~ a világ és a virág közös eredetű vil-, illetve vir- tövei közül az utóbbiból való, amelynek tőhangzója a mozzanatos, illetve kezdő -d előtt megkettőződött. Az alapszó ‘fénylik, világos’ jelentése a domináns. A virraszt műveltető képzőt visel, az éjszakát ébren töltő ember mintegy ‘meghozza a reggeli világosságot’, addig le nem pihen.
