vonul
vonul – ‘tömegben, csoportban, kísérettel halad’; ‘így hadba megy’: a török ellen vonultak; ‘lép ‹valamilyen állapotba›’: magányba vonul, nyugdíjba vonul; ‘húzódik’: magas hegyek vonulnak arra. Származékai: vonulás, vonulat.
Nyelvújítási szóalkotás a von igéből, visszaható -ul képzővel (mint járul, merül, nyomul).
