Adorján Boldizsár (otrokócsi),
Adorján Boldizsár (otrokócsi),
cs. és kir. törvényszéki ülnök, szül. 1820-ban Gortva-Kisfaludon, Gömörmegyében, a jogi tanulmányokat végezvén, ügyvéd lett és Pesten telepedett le a 40-es évek elején. Barátja volt Petőfinek, ki egy költeményt írt hozzá. 1846-ban nőül vette Lemouton Emiliát, a költőnőt, kivel visszavonultan élt. A szabadságharcz lezajlása után az 50-es évek elején cs. és kir. törvényszéki ülnök lett Rimaszombatban. Meghalt 1867. jul. 13. Gortva-Kisfaludon.
Költeményeket írt, előbb a Parthenon zsebkönyvbe (1837.), majd az Emlénybe és Nemzeti Almanachba (1840–42.); dolgozott az Athenaeumba (1839–43.); a Regélő-, Pesti-Divatlap- és Életképekbe nemcsak verset írt, de beszélyeket is; az utóbbi divatlapban 1844-ben jelent meg Az elfelejtett nő cz. beszélye Ivánfy Malvina álnév alatt. Visegrád cz. költői elbeszéléséből a P. Divatlap közölt mutatványt 1845-ben. Költői tehetségét méltányolták. Vörösmarty verset, Petőfi költői levelet írt hozzá; azonban sorvasztó betegség korán bénította meg irodalmi munkásságát.
Munkái nincsenek összegyűjtve. Hátrahagyott iratait a gömörmegyei levéltárban helyezték el.
A Fővárosi Lapok 1867-ben hozott tőle még egy hátrahagyott beszélyt.
Ferenczy-Danielik, Magyar Irók I.
Rozsnyói Híradó 1874. 40. 41. sz.
Figyelő III.
Vasárnapi Ujság 1880. 29. sz.
Magyar Plutarch 9. l. arczk.
Lauka, Multról a Jelennek 55.
Gyászjelentés.
