Balogh Sámuel (almási),
Balogh Sámuel (almási),
ev. ref. lelkész és a m. tud. Akadémia lev. tagja, almási Balogh Pálnak édes testvére, szül. 1796. jun. 6. Nagy-Barczán, Borsodmegyében; iskoláit Rimaszombatban kezdte és Sárospatakon végezte 1819-ben; közben egy évet a kézsmárki lyceumban, egyet Mikolán, a Szirmay-családnál mint nevelő töltött. Előbb a putnoki egyházba ment ki akadémiai rektorul, egy év mulva cenzurázván Zsipbe rendeltetett segédlelkészül. Innét 1825-ben otrokócsi, 1826. sajó-keszi, 1832. náprágyi, 1834. serkei pappá lett, hol 1867. okt. 15. meghalt.
Irodalmi működését nyelvtani dolgozatokkal kezdte a Tudományos Gyűjteményben 1819-ben és ugyanott bölcseleti, aestheticai, irodalmi s vegyes tárgyu czikkei is megjelentek (1822–25. 1827. 1831. 1839–39.); továbbá a következő lapokba és folyóiratokba irt: Szépliteraturai Ajándék (1819. 1821–23.), Sas (1831–32.), Kritikai Lapok (III. X. k. 1833.), Literaturai Lapok (1836. 1841.), Századunk (1839.), Tudománytár (1837–43.), Budapesti Hiradó (1846. 13. sz.) és a M. Akad. Értesítő (1859. III. és Uj folyam 1866. V. k.). Irt még az Érzékeny történetek cz. könyvbe (Kolozsvár, 1832.) és az Aurórába (1834.) szépirodalmi dolgozatokat. A Közhasznu Esmeretek Tárában 174 czikke jelent meg. A szépről és fenségesről irt philosophiai pályaművét az Akadémia 1842-ben 100 aranynyal és ezüst serleggel jutalmazta. 1858. decz. 18. választatott meg akadémiai levelező tagúl.
Munkái:
1. Áhítatosság órái. Buda, 1828–30. (1. 2. 3. és 6. kötet. A. B. S. alájegyzéssel.)
2. A különcz. Lafontaine után 3 kötet. Pest, 1829.
3. Az ezüst lakodalom. Nézőjáték öt felv. Kotzebue után. Kolozsvár, 1831.
3. Érzékeny történetek I. A szegény Dorkó J. S. után. II. Margit, Kotzebue után. U. ott, 1832.
4. Halotti tanítás, néhai Losoitczy Judit asszony, tekint. Tornallyay Antal ur hitvese felett. Rozsnyó, 1837.
Kéziratai: Még egy szó a menyasszony fektetésről Gömörben és vegyes tárgyú költemények a m. n. muzeumban.
M. Akad. Almanach 1864. 227. 1867. 281.
Prot. Képes Naptár 1869. 59.
Uj M. Athenás 25.
Rozsnyói Hiradó 1883. 46. sz.
