Bánffy Dezső (losonczi báró),
Bánffy Dezső (losonczi báró),
Szolnok-Doboka s Besztercze-Naszód megyék főispánja, a magyar főrendiház tagja, a Lipót-rend lovagkeresztjének tulajdonosa; B. Dániel báró cs. és kir. val. b. titkos tanácsosnak fia, szül. 1843. okt. 28. Kolozsvártt, hol a gymnasiumot és jogot végezte; innét Berlinbe s Lipcsébe ment az egyetemre, hol főleg államtudományokkal foglalkozott. 1864-ben nagyobb utat tett külföldön. 1875-ben Belső-Szolnokmegye főispánja s Kővárvidéke főkapitánya lett; 1876-ban az egyesült Szolnok-Dobokamegye kormányzását vette át. 1875-ben a főrendiház jegyzőjévé választották. 1881-ben átadta a forgalomnak az általa megteremtett szamosvölgyi vasut apahida-deési vonalát.
Szerkesztette a Korány cz. zsebkönyvet (Kolozsvár, 1861.) Réthy Lajossal és a Kolozsvári Albumot (Kolozsvár, 1862.) Deák Farkas- és Réthy Lajossal együtt. (Ism. Szépirod. Figyelő, 1861–62. II. 23. 24. sz.)
Petrik Könyvészete.
M. Nemzets. Zsebköny I.
Halász S., Országgyűlési Almanach. Főrendiház 20. l.
