Bánfi Sándor,
Bánfi Sándor,
zene- és énektanár, zeneszerző, szül. 1846. okt. 30. Lovasberényben (Fehérm.), hol atyja tanító volt; innen Kecskemétre, majd Pestre költöztek és itt a gymnasium első két osztályát magánuton végezvén, az evang. gymnasiumban folytatta tanulmányait; onnan az akkori német Staatsgymnasiumba lépett az 5. osztályba; a nyolczadikat az ev. reformatusoknál végezte. Ezután Párisba ment a világkiállításra, hol megismerkedett Offenbachchal és Delibessel. Visszatérvén a fővárosba, az izr. tanítóképzőben hat évig volt zene- és énektanár; ezután az egyetemre iratkozott be s két évig jogot hallgatott és államvizsgát tett.
Az ügyvédséghez nem lévén kedve, a zenére és énekre adta magát és több keringőt szöveggel és szöveg nélkül, négy operettet, két műdalt, két ballettet és egy víg operát irt. A párisi Archives Israelites cz. lapba irt czikkeket és Budapesten a Gazette de Hongrie zenekritikusa volt Saissy szerkesztése alatt; azután a Harmonia cz. zenelapban a franczia rovat szerkesztője lett. Irt még a Pester Lloydba, Allg. Deutsche Musikzeitungba s a Zenelapba (1886.)
Munkái:
1. Zeneelmélet és az összhangzattan elemei. Bpest, 1884.
2. Az énektanítás elmélete elemi iskolai tanító képző intézetek növendékei számára. U. ott, 1886.
Jelenleg énekkönyvet ir énektanítók számára s egy zeneelméleti 3 kötetes munkát képzőintézetek számára.
Jegyei B. S. • . • +
M. Könyvészet 1884–85. és önéletr. adatok.
