Berecz Imre,
Berecz Imre,
csanád-egyházmegyei plébános, szül. 1825. febr. 25. Bessenyőn Temesmegyében; tanulmányait Temesvártt elvégezvén, a püspöki irodában nyert alkalmazást. 1848-ban áldozó pappá szenteltetett és mint káplán Dettán, Krassován és Bánát-Gyarmaton működött; 1854-ben tapolyai gondnok, 1857-ben administrator, 1860-ban pedig Magyar-Szt-Mártonban lett plébános. Meghalt 1866. ápr. 12. M.-Szt.-Mártonban.
Már ifjúkorában nagy kedvvel foglalkozott a magyar irodalommal és a csanádi papnevelőben ő alapította a Munkakört, melynek feladata a magyar irodalom művelése. Alkalmi költeményeket, beszélyeket és néprajzi czikkeket írt a következő lapokba: Nemzeti Ujság, Képes Ujság, Delejtű (1859–61.), Családi Lapok (1852. 1855–57.), Kath. Néplap, Delejtű (1859–60.), M. Kertész (1863.) és Falusi Gazda (1864.)
Munkái:
1. Magyar-Szent-Mártoni Árvizkönyv. Temesvár, 1861.
2. Egy kötet költeményt is adott ki.
Ferenczy és Danielik, M. Irók I.
M. Sion 1866. 400. 1859. 465.
Moenich és Vutkovich, M. Irók 73.
Munkálatok XLVI. 373.
Schemat. Csanád.
