Bomel (Bomelius) Tamás,
Bomel (Bomelius) Tamás,
ág. ev. lelkész, Brassóban született; előbb a közügynek szentelvén életét, 1548-ban Nagy-Szebenben kerületi jegyző volt és 1555-ben a székely-vásárhelyi erdélyi rendektől Kemény János és Sombori János társaságában Bécsbe küldetett Ferdinand királyhoz, hogy kinyerjék beleegyezését Izabella királynénak és János Zsigmond herczegnek visszahivására Lengyelországból. Beszédje, melyet ez alkalomkor tartott, fenmaradt Miles, Siebenb. Würgengel cz. munkájában. Ezután a belső tanács tagja lett. 1561-ben II. János fejedelem által huszad-szedővé (vicesimator) neveztetett ki. Még azon évben megváltoztatta pályáját és szelindeki lelkész lett Szebenmegyében, hol 1592. jan. 30. meghalt, miután 1569-től fogva esperességi tisztet is viselt.
Munkája: Chronologia rerum Ungaricarum a primo Unnorum in Pannoniam adventu ad millesimum quingentesimum quinquagesimum septimum a nato Christo annum. Coronae, 1556. (Bod szerint, ezen munkát követve csatoltak ezentúl a naptárakhoz rövid kronologiákat.)
Kéziratban maradt: Statuta jurium municipalium civitatis Cibiniensium. Ezen munkát németre is lefordították, de ez is kiadatlan maradt. Bomel e munkájában a szászok szokásos jogait s magánjogi kiváltságait rendszerbe hozta s a jogeszméhez idomította. Fronius Mátyás brassói tanácsbeli azt bővebben kidolgozta.
Bod, M. Athenas.
Horányi Memoria és Nova Memoria.
Toldy, Ujkori M. Nemz. Irod. Tört. 59. 61.
Egyet. M. Encycl. VI. 229.
Bud. Szemle III. 1858. 179.
Szabó K., Régi M. Könyvtár II.
