Bornemissza Bertalan (ilosvai),
Bornemissza Bertalan (ilosvai),
miniszteri osztálytanácsos, B. Antal, a tiszáninneni kir. kerületi tábla elnökének fia, szül. 1843-ban Aradon; iskoláit Szatmártt, Nagyváradon és Budapesten végezte. 1872-ben a közlekedési miniszteriumba lépett, hol pár év mulva titkár, majd néhány év mulva osztálytanácsos lett. E minőségben jelenleg a kereskedelemügyi miniszteriumban működik.
Első verse 1857-ben a Nefelejtsben jelent meg álnév alatt, első elbeszélése pedig neve alatt az Ábrai Károly által szerkesztett Szatmári Naptárban (1860). Ez évben nyerte el egy történelmi munkájával a Haas szatmári püspök által kitűzött pályadijat is. 1861-ben Budapestre költözött és itt sűrűen érintkezett az irói körökkel. Elbeszéléseket, tárczaczikkeket és verseket irt (1861–65.) a következő lapokba: Divatcsarnok (1860–62.), Hölgyfutár (1861–63. Csokonai életéből, verset és könyvismertetést); Uj Nemzedék (1862.), Napkelet (1862.), Gombostű (1862.) és Fővárosi Lapok (1864.), Családi Kör, Pesti Hölgydivatlap és Győri Közlöny.
Munkái:
1. Az életből. Beszélyek. Pest, 1866.
2. Késő szerelem. U. ott, 1869. (Elbeszélés.)
Mióta tisztviselő lett, fölhagyott az irodalommal, csak egy elbeszélése jelent meg a Fővárosi Lapokban (1874.)
Petrik Könyvészete és önéletrajzi adatok.
