Budai Ferencz,
Budai Ferencz,
ev. ref. lelkész, előbbinek testvére bátyja, szül. 1760. nov. 8. Pérben Közép-Szolnok megyében; iskoláinak végeztével a lelkészi pályára lépett a szováti ev. ref. községben, hol 1802. okt. 28. meghalt. A mint öcscse Polg. Lexikonához irt előszavában irja róla, ismeretei kiterjedtek az astronomiára, physikára, politikára, hazai törvényekre, régibb és ujabb philosophiara, különösen pedig a hazai történelemre, melynek minden kutfőit ismerte; kedvencz foglalkozása volt a görög, latin, franczia és német irodalom tanulmányozása.
Munkái:
1. A Kant szerént való filosofiának rostálgatása levelekben. Magyarra fordítva és jegyzésekkel megbővítve. Pozsony, 1801. (Névtelenűl. Toldy neki tulajdonítja és Márton István Kant philosophiája előjátékának mondja.)
2. Magyarország polgári historiájára való lexikon, a XV. század végeig. Kiadta Budai Ezsaiás. Nagyvárad, 1804–1805. három kötet. (2. kiadás. Pest, 1866.)
Annalen der Oesterr. Literatur 1805. 1807.
Katona, Historia Critica XLII. 579.
Ferenczy és Danielik. Magyar Irok I.
Toldy Ferencz Munkái VII. és Irod. Tört. 1878.
Petrik Könyvészete.
Zelizy, Debreczen leirása.
