Csengeri (K.) István (nagyváradi),
Csengeri (K.) István (nagyváradi),
ev. ref. prédikátor, Barcsai fejedelem udvari papja, a gyulafehérvári kollegiumban Altstedius, Piskator, Bisterfeld és más tudósok alatt tanult; azután Leidában Coccejust hallgatta 1654-ben és vitatkozott az Isten beszédének hatalmáról. A hazában előbb a kolozsvári eklézsiában, azután a fogarasiban szolgált; végre 1668-ban az enyedi ref. kollegiumban lett tanár, az eklézsiában pap, a traktusban esperes és egyszersmind a kollegium gondnoka is. Marosvásárhelyt 1671-ben a synodusban szélütés érte, harmadnapra ott meghalt és jún. 15. eltemettetett.
Munkái:
1. Disputatio Theologica Quinquagesima secunda, Et quidem trigesimaoctava De Potentia Scripturae, quod docendam veritatem. Lugd. Batavor., 1654.
2. Disputatio Theologica anti-Sociniana De Necessaria supremae, seu unius cum Patre, D. N. J. Christi deitatis, ad salutem aeternam, utilitate. U. ott, 1654.
3. Disputatio Philosophica, De Usu rationis humana in Theologiâ, ac quaestionibus fidei;... U. ott, 1654.
Ezeken kivül irt egy könyvet, czíme: Politia ecclesiastica, mely azonban nem jelent meg. Ezen munkájával az eklézsiában holmi uj rendtartásokat kívánt bevétetni, milyen az: hogy a keresztség az egész gyülekezet előtt történjék, hogy a pap jelentse a kántornak a szószékből, mit énekeljen, és az isteni tisztelet végén az éneklés alatt a pap álljon a szószékre s ő rekeszsze be az isteni tiszteletet; ez utóbbi szokás most is megvan a nagyenyedi egyházban. Irt erről hosszú levelet a synodushoz, melyben előadta a maga véleményét. Midőn az udvar Segesvárról Bonchidára ment országgyűlést tartani és Rákóczy megtámadásáról intézkedni, a gyűlés folyama alatt Cs. szónoklatával megtámadta Rákóczyt, a mi aztán levelezésre adott alkalmat. Ezen levelek 1659. jan. 5-től 25-ig a fejedelemé kettő, Csengerié szintén kettő Kemény József gyűjteményével az erdélyi múzeum levéltárába kerültek és a Sárospataki Füzetekben (1866.) közöltettek. Levele Basirius Izsákhoz 1661. máj. 28. Radnótról, megjelent a M. Könyvszemlében (VIII. 1883. 260. l.)
Bod, M. Atenas 309.
Weszprémi, Succincta Med. Biogr. IV. 244.
Benkő Ferencz, Parnassusi Időtöltés VII. 12.
Bud. Szemle IV. 1858. 214.
P. Szathmáry Károly, Bethlen-Főtanoda Története. 84. 148.
