Eccard (Eckard) Ábrahám,
Eccard (Eckard) Ábrahám,
ág. ev. lelkész, sziléziai származású; Magyarországba jött és Eperjesen a főtemplomnál lelkészkedett, egyszersmind iskolafelügyelői tisztet is viselt; de itt tiszttársával Sartorius Jánossal, a ki önző, czivakodó és kevély ember volt, igen sokszor feszült viszonyba jött. Az 1663. máj. 15–17. Eperjesen tartott zsinaton az ő peres ügyök is tárgyaltatott, melynek érdemében következő czímű iratot adott be: Brevis demonstratio Johannem Sartorium ecclesiae eperiensis diaconum non esse verum lutheranum, sed fanaticum, oblata synodo Epperiensi 1663. celebratae; és Examen responsionum Sartorii, 1663. Sartorius azonban, mint Klein irja, részrehajló ítélet következtében fölmentetett, az ártatlan Eckard pedig hivatalát letette. Miután Eperjesről végképen elment, Leibiczon Szepesmegyében lett lelkész, honnét megidéztetett Pozsonyba, a rendkívüli törvényészék elé, de ott nem jelent meg, hanem 1674-ben önkéntes számkivetésbe ment Sziléziába és mint száműzött halt meg 1682-ben Boroszlóban. Neje Neumann Anna volt; egyik fia András Késmárkon lett rektor, a másik Ábrahám atyja halála után Magyarországba jött és Mislaván, Kassához közel lett lelkészszé; Anna nevű leánya pedig egy késmárki gyógyszerészhez ment nőül.
Genersich, Die königl. Freistadt Késmárk II. 231. l.
Rácz Károly, A pozsonyi vértörvényszék. Sárospatak, 1874. 55. l.
Figyelő XVII. 387. l.
