Fekete István (szenczi),
Fekete István (szenczi),
ág. ev. superintendens, szenczi pozsonymegyei származású, 1658. szept. 18-tól a vittenbergai egyetem hallgatója volt; honnét hazájába visszatérvén, Kőszegen iskola-rektor volt, később ugyanott diakonus (második lelkész), majd főlelkész és 1669. jún. 28. a bükki zsinaton superintendensnek választották meg. A vallásüldözés előtt állhatatos hive volt egyházának; ezen hite miatt, midőn 1673-ban a pozsonyi törvényszék elé idéztetett, ott nem jelent meg, hanem inkább önkéntes számüzetésbe ment. Vándorlásában megfordult Dániában, Svéd- és Szászországban, végre Naumburgban Thüringiában telepedett le, hol Móricz herczeg, az ottani püspökség administratora, pártfogásába vette. 1679-ben visszatért hazájába s Ostffi Istvánnál Asszonyfalván vonta meg magát és az ifjuságot tanította, sőt egyházi szónoklatokat is tartott, miért is az Ostffi-féle kastélyt katonák támadták meg; ekkor többen megölettek vagy elfogattak; F. futásban keresett menekvést, de őt is elfogták és Pozsonyba hurczolták, hol végre a katholikus hitre tért; előbb Kőszegen tanácsos, majd biró lett.
Munkái:
1. Symbolum grati animi seu par concionum sacrarum civitatis Naumburgensis collegio sacrarum. Jenae, 1676.
2. Trifolium Sacrum... das ist Geistliches Kleeblat, vorstellend die allernäheste Ursach der Trübsal des Volks Gottes und der Verwüstung ihrer Landschaften, vermittelst einer Buss-Predigt. Jenae, 1677. (Magyar ajánlással Kőszeg városában régi hallgatóinak.)
3. Speculum Lacrymarum Christi et excidii Hierosolymitani. Jenae, 1679. (Naumburgban mondott egyházi beszéd.)
4. Lelki nyugosztalo orak, Avagy Három száz házi és asztali Elmelkedesek. Melyeket Elsőbe D. Henrich Müller, Rostocki Nehai Nevezetes Professor... Német nyelven botsátott ki, most pedig, némelly igaz és áhitatos Keresztyéneknek kérésekre, Magyar nyelvre fordított Szentzi Fekete István, Kőszeg Városának néhai Lelki Tanittója és Alsó Magyar Országban, Augustana Confession lévő Ecclesiáknak Superintendense. Lőcse, év n. (12 rét 1284 lap, elül: cziml., előljáró beszéd, mutató tábla 18; végül: Oktatás és utmutatás 18 sztlan levél. Ezideig a legterjedelmesebb magyar imádságos-könyv.)
Latin körlevelét, melyet Kőszegen 1669. okt. irt, egy 1743. másolat után, mely a vittenbergai könyvtárban van meg. Klein (Nachrichten II. 154. l.) közli – Günther Dávid theologusnak az iglói ág. evang. főgymnasium könyvtárában levő emlékkönyvében van egy emlékverse, mely 1661. febr. 2. Vittenbergában kelt.
Bod, M. Athenás 82.
Ribini, Memorabilia II. 105.
Klein, Nachrichten II. 152.
Fabó, Monumenta I. 94. (Schmal.)
Bartholomaeides, Memoriae Ungarorum 155.
M. Könyv-Szemle 1878. 100.
Szabó Károly, Régi M. Könyvtár I. 634. l.
