Fischer Illés,
Fischer Illés,
ág. ev. superintendens, F. János György lelkész és Sartoris Mária fia, szül. 1689. júl. 13. Toporczon Szepesmegyében; tanulását Lőcsén kezdte Dubowszky Márton rector-professor alatt; innét a magyar nyelv tanulása végett Rozsnyóra ment, hol Mischovitz Mihály tanítványa volt; középiskolai tanulmányait a Rezik János igazgatása alatt levő eperjesi kollegiumban végezte. 1709. júl. 27-től a vittenbergai egyetem hallgatója volt. Alig jött haza, bártfai prédikátorrá választatott és Schwartz János superintendens által Eperjesen 1713. aug. 3. fel is szenteltetett. Láng Dániel halála után 1729-ben Kézsmárkra hivták meg és 1734-ben első pappá választották. A girálti ker. gyűlésen 1741. febr. 10. a hat. sz. kir. város esperese lett. Az 1747. jan. 24. Keresztfalván (Sárosm.) tartott kerületi gyűlésen superintendenssé választották. 1713-ban nőűl vette Bártfán Maléter Zsuzsannát. Meghalt 1774. jún. 12. Kézsmárkon. Ékesszólásának különösen Pfanschmied Keresztély temetésén Lőcsén adta fényes jelét. Könyvtárára sokat költött, a jelesebb szakmunkák abban nagyobbrészt feltalálhatók voltak.
Munkája: De reprobo Christi morte redempto (ex II. Petr. II. v. 1.) Praes. Schroero, disputatio. Wittebergae, 1711.
Catalogus Bibl. Fr. Com. Széchenyi I. 367. l.
Genersich, Merkwürdigkeiten II. 258. 260. 280. l.
Bartholomaeides, Memoriae Ungarorum 305.
Melzer, Biographien berühmter Zipser 164. l.
Hörk József, Az ev. Tiszakerület Püspökei. Kassa, 1888. 52. l.
