Forgách Pál (ghymesi és gácsi gróf),
Forgách Pál (ghymesi és gácsi gróf),
theologiai doktor, nagyváradi, utóbb váczi püspök, előbbinek és Révay Zsuzsánna Emerentiának fia, szül. 1696. jan. 5.; Bécsben bölcseleti, Rómában pedig 1718-ban theologiai doktor lett. Midőn 1720-ban uj-mise ünnepélyét tartá, azon édes atyja segédkezett. 1721-ben nagyváradi olvasókanonokká és 1723-ban e káptalan szent Lászlóról nevezett kis-prépostjává, majd rosoni püspökké s 1733-ban a pozsonyi káptalan nagyprépostjává neveztetett ki. 1747. okt. 3. nagyváradi püspök lett. 1740. körül Olaszországba zarándokolt a loretói kegyhely megtekintésére s innét Rómába is elrándult. Olaszországból Latamos építőmestert hozta magával és Várad-Olasziban 1752-ben székesegyházat kezdett építeni, mely 1779-ben készült el. 1757. ápr. 25. a váczi püspöki székre helyeztetett át. Itt a székesegyház építését, melynek alapját gróf Althan M. Károly vetette meg, nagyrészt bevégezte és sok kincscsel ajándékozta meg. 1758. márcz. 15. Váczon kelt körlevelében 14 pontra terjedő, beható utasítást adott egyházmegyéje plébánosainak. A hivek áhitatának előmozdítására keresztény tanítmány társulatot (Congregatio Doctrinae Christianae) alapított. Palotájában naponkint számos szegény táplálkozott és 12 tanulót vendégelt meg. Meghalt 1759. aug. 25. Váczon.
Kézirati munkái: Tabularium Diplomatum... de rebus Hungaricis et Transilvanicis és Transumta Diplomatum et Literarum ex Archivo V. Capituli L. R. Magno-Varadiensis (ívrét négy kötet a m. n. múzeum kézirattárában.)
Mercur 1731. 40. sz.
Gánóczy, Episcopi Varadinenses. Viennae, 1776. II. 446–463. l.
Nagy I., Magyarország Családai IV. 214. l.
Gams, Series Episcoporum 385. l.
Capitulum Eccles. Colleg. Posoniensis. Posonii, 1880. (Rimely.)
Karcsú, Vácz története V. 214. l.
