Galliny Ferencz,
Galliny Ferencz,
az újabb magyar borászat egyik legbuzgóbb úttörője, szül. 1792-ben Délmagyarországban; midőn iskoláit bevégezte, a gyógyszerészi pályára lépett és 1815-ben Lugoson gyógyszertár-tulajdonos lett. Először a füvészet, gyümölcstenyésztés és nemesítés volt kedves foglalkozása; azután szerzett szőlőt is, mely iránt szintén különös előszeretettel viseltetett. Meghalt 1870. ápr. 19. Lugoson Krassómegyében, 78. évében. Nekrologjában a következőket irják róla: Mint ügyes szőlész- és borászszal, kevesen mérkőzhettek meg hazánkban az elhunyttal. Nálánál senki sem ismerte fel jobban a nemesebb szőlőfajok hazánkban való elterjesztésének szükségét, és senki sem terjesztette azokat lelkiismeretesebben mint ő. Senki sem értett hazánkban jobban az okszerű borkészítés- és kezeléshez mint ő...
Czikkei a Székesfehérvári Borász Csarnokban (1863. Kirándulás a Rajnára, Szőlőszeti reformok), a Falusi Gazdában (Szőlőszet, Rügyvetési kisérletek) a Kertészgazdában (1865. Az aranka ellenszere a zöld gálickő. Szőlőszet, 1866. Hangyák kiirtása, A tarack, triticum serpens, kiirtása, Az 1866. máj. 24. fagy befolyása hazai dinnyészetünkre, 1866. Szőlőszet, Döntés vagy újraültetés? Gyógyszőlőről nehány mondani való), a Szőlőszet és Borászatban (1866. Észleletek a fagy körül.)
Kertész Gazda 1866. 28. sz. arczk.
Borászati Füzetek II. 1870. (Nekr.)
