Graenzenstein Gusztáv,
Graenzenstein Gusztáv,
m. kir. pénzügyministeriumi osztályfőnök és államtitkár-helyettes, G. Ignácz kerületi táblai ülnök és Justh Jozéfa fia, szül. 1808-ban Nyitra-Szerdahelyen; a gymnasiumot és a bölcseleti tanulmányokat a pozsonyi ág. ev. lyceumon (1826–27), a jogot az ottani jogakadémián végezte. 1828-ban a selmeczi bányászakadémiára ment és tanulmányainak befejezése után 1830-ban államszolgálatba lépett mint a főbánya-grófsági iroda járulnoka. Később fogalmazó-gyakornok lett a bécsi cs. k. bányászati udvari kamaránál, aztán fogalmazó Selmeczen, titkár a szomolnoki bányászati főhivatalnál, udvari fogalmazó Bécsben, bányászati előadó Oraviczán, míg végre 1835-ben az oraviczai bányaigazgatóság elnökévé léptették elő, mely alkalommal udvari kamarai tanácsosi czímet és magyar nemességet nyert. 1848-ban a m. kir. pénzügyminiszterium bányászati osztályának főnökévé neveztetett ki. Ekkor ismerkedett meg Lónyay Menyhérttel, kivel haláláig a legszorosabb barátság köté össze. 1849-ben ő is Debreczenbe költözött és Duschek alatt mint osztályfőnök működött. A függetlenségi harcz után G. ellen vizsgálat indíttatott, melynek befejezése után nyugalomba helyeztetett. 1857-ben Tirolba nyert meghívást az achenraini magánbánya- és kohó-vállalat igazgatójának minőségében. 1861-ben részt vett az országbirói értekezleten. 1867-ben Lónyay Menyhért pénzügyminiszter magához vette mint osztályfőnököt és államtitkári helyettest. Az oraviczai választó kerület kétszer egymásután választotta meg országgyűlési képviselőjének, ő felsége pedig 1870-ben, kevéssel halála előtt, a szent Istvánrend lovagkeresztjével díszítette föl. Meghalt 1870. ápr. 28. Budán 61 éves korában.
Több értekezése jelent meg politikai s tudományos lapokban; így a M. orvosok és természettudósok Munkálataiban (IV. 1844. Egy pár szó a bánsági bányászatról átalában, a kőszénnyerés, horganykezelés- és fekete rézfoncsorzásról különösen.)
Munkája: Das allgemeine österreichische Berggesetz vom 23. Mai 1854 und die Verordnungen über die Bergwerksabgaben vom 4. Oktob. 1854. erläutert. Wien, 1855. (A szakértők ítélete szerint a legjobb újabb bányajogi munkák közé sorozandó.)
Kayser, Bücher-Lexikon, Leipzig, 1860. XIII. 360.
Budapesti Közlöny 1869. 65. sz. 1870. 98. sz.
Bányászati és Kohászati Lapok 1870. 5., 6. sz.
Magyarország és a Nagyvilág 1870. 19. sz. arczk.
Selmeczi m. k. bányász- és erdész-akadémia Emlékkönyve. Selmecz, 1871. 140., 277. l.
