Gruby (Ferencz) Dávid,
Gruby (Ferencz) Dávid,
orvosdoktor. szül. 1814-ben Nagyváradon (Biharm.) szegény zsidó szülőktől; a gymnasiumot szülővárosában végezte, a bölcseletet Pesten hallgatta; ezalatt anyja meghalt és atyja haza hívta fiát, hogy neki segítségére legyen; de a fiú minden áron orvos akart lenni, azért az atyai háztól megszökött és gyalog ment Pestre, hol orvosi tanulmányait folytatta; itt azonban a tanítási rendszerrel nem volt megelégedve s Bécsbe ment, hol 1839-ben orvosdoktor lett. Midőn tanulmányait bevégezte s az akkor egyetemi törvények szerint zsidó műtőorvos nem lehetett, Párisba utazott. Pár évig elvonultan élt és a tudományoknak szentelte életét; majd bécsi ismerőseinek útján több előkelő családdal ismerkedett meg és Páris keresett orvosa lett. 1858-ban a budapesti kir. orvosegylet levelező tagjai sorába választotta. Ő kezelte Heine Henrik beteg német költőt is, ki őt nagyon szerette és 1851-ben, czélzással kis testalkatára, ezt írja róla: «Minden baj közül a legkisebbet kell választani, s az én orvosom oly kicsi, hogy majdnem azt mondhatom, hogy egyáltalában nincsen orvosom». Páris ostroma alatt (1871) saját költségén kórházat állított fel, hol a sebesülteket gyógyította. A poroszokkal folytatott háború alatt meggyőződött arról, hogy Francziaországnak rossz térképei vannak; azért minden megye térképét, saját költségén, ujra metszette s a hadseregben szétosztatta.
Czikkeket magyar fordításban közölt tőle az Orvosi tár (1844) és a M. Orvos-Sebészi Évkönyv (1844).
Wiener Blätter 1850. Beiblatt 3. és 4. sz. (Der Arzt Gruby in Paris, Dr. Letteristől.)
Beth-El III. 1860. 42. l.
Szinnyei Könyvészete.
Fővárosi Lapok 1878. 3. sz. (De Gerando Antonina.)
B. Ludv. v. Embden, Heinr. Heines Familienleben. Hamburg 1893.
Budapesti Szemle, 74. köt. 465. l. (Heinrich Gusztáv).
