Horváth Ernő (László),
Horváth Ernő (László),
szent Ferenczrendi szerzetes, szül. 1836. aug. 6. Tisza-Abád-Szalókon Hevesmegyében; 1858. szept. 20. lépett a rendbe és 1862. decz. 8. szenteltetett föl; 1868–76-ban a pesti rendházban volt magyar hitszónok, azután Veszprémbe helyezték át; onnét Pápára s 1881-ben Pozsonyban a laicusok magistene volt; de a rendből csakhamar kilépett és 1885-ben Pápán a városnál díjnok lett; 1886-ban a járásbiróságnál volt díjnok. Meghalt 1887-ben Pápán.
Tárczaczikkeket írt 1861-től a Kath. Néplapba, az Idők Tanujába s a M. Államba; egyházi beszédei pedig a Kath. Lelkipásztorban (1873–74) jelentek meg.
Munkái:
1. Sir-virágok. Történeti novella, kiadta Tállai Horváth János. Sopron, (1863.) két füzet.
2. Üdvös elmélkedések a kath. ifjuság számára, melyből az öregek is tanulhatnak. Pest. 1866.
3. Szent bérmálási emlékkönyvecske. Pest, 1870.
4. Nefelejtsvirágok. Pest, 1870. (Beszélyek az ifjúság számára.)
5. Bucsujárási szent beszédek. Pest. 1872.
6. Nagybőjti egyházi szent beszédek. Bpest, 1874.
Nevét Horváth L. Ernőnek írta.
Schematismus Prov. Hung. S. Mariae Ord. Min. ref. S. P. Francisci 1868. Posonii 37. l.
Szőllőssy Károly, Szerzetes Rendek I. 167.
Munkálatok. Bpest, 1883. XLVI. 376. l.
Petrik Könyvészete.
Catalogus Bibl. Joan. Card. Simor 625. l. és Kiss Ernő szives közlése.
