Horváth Károly,
Horváth Károly,
a kassai egyházmegye áldozópapja, szül. 1831. jan. 28. Kassán (Abaujm.); Virasztó Gellért prémontréi tanár fejlesztette benne a papi pályára való hajlamot és a történelemre oktatta. 1848–49-ben honvéd volt. 1849 végével a kassai növendékpapok közé lépett és 1852 diaconus volt. 1854-ben miséspappá szentelték föl; azután Sátoralja-Ujhelybe ment káplánnak. Mint önálló lelkész 1838-tól Troczonfalván működött. Fülbaja orvoslása végett 1863-ban Kassára helyezték át, hol spiritualis volt és 1869-től a püspöki irodában működött, egyúttal szabad idejét az irodalomnak szentelte. 1888-ban püspöke fölmentette az irodai teendőktől. Jelenleg a rabok gyóntatója és szentszéki ülnök.
Mint káplán a Kath. Néplapba (1853), a Családi Lapokba (1854); a 60-as években a kassai német lapokba írt. 1880–89-ig a Religiónak rendes havi tudósítója volt.
Munkái:
1. Emlékvirágok a hitélet mezejéről. irodalmi «Nefelejts» koszorúba fűzve. Eger. 1866–70. (Három kötet. Vezérczikkek, tudósítások a fővárosból, pohárköszöntések és egyházi beszédei. I. kötet 2. kiadása. Eger. 1867.)
2. Tollrajzok. Kassa. 1885. (Hirlapi tudósításai.)
Petrik Könyvészete.
M. Sion 1891. 704.
Schematismus Cassoviensis 1893. 233.
Emlékkönyv. Kassa, 1893. 232., 248. l. (Violet Gyula.)
