Horváth Mihály,
Horváth Mihály,
kegyestanítórendi áldozópap, szül. 1711-ben Nyitrán nemes szülőktől; 1728. okt. 6. Privigyén lépett a rendbe; 1735-ben Nyitrán tanított, 1739. márcz. 30. Szegeden áldozópappá szenteltetett föl; 1747. Váczon rhetoricát tanított. 1743–48-ban Kalocsán Patachich Gábor érsek rokonánál Patachich Jánosnál nevelő volt; 1749-ben magyar hitszónok és plébános-helyettes volt Debreczenben; 1750. hitszónok Kecskeméten; ezentúl ugyanott gymnasiumi igazgató s házfőnök; súlyos betegségbe esvén, midőn gyógyítás végett Pestre jött, itten 1752. febr. 7. meghalt. Az egyházjogban, különösen némely fölmerült vitás kérdésekben alapos ismeretei voltak.
Munkája: Natales Archi Episcopatus Metropolitanae Colocensis & Batsiensis Ecclesiaram Canonice unitarum, in quibus origo & series eiusdem sacrae sedis Archi-Praesulum, fide dignis potissimum testimoniis, cum accurata Chronologia, usque ad praesentem annum exhibentur... Budae, 1746.
Horányi, Memoria II. 167. és Scriptores Scholar. Piarum II. 125. l.
Katona, Historia Critica XXXIX. 959.
Petrik Bibliogr. és Csaplár Benedek szives közlése (a rendház jegyzőkönyvéből.)
