Huszti Sándor,
Huszti Sándor,
ev. ref. tanár, 1639-től a sárospataki iskolában a felső osztályba lépett. Pályájának folytatása alatt a Tolnai újításainak nagy ellensége volt, miért is az istentelenek lajstromába soroztatott általa. 1642-ben külföldi akadémiákra ment és nov. 11. a frenequeraira iratkozott be; Angolországot is meglátogatta. Visszajövén honába, Sárospatakon a harmadik tanári állomást nyerte el. Beigtatása 1646. jan. történt és febr. 8. az esperes-választásra összegyültek előtt vitatkoznia kellvén, a Tolnai-féle nézetek ellen szállt sikra; ennek folytán még ezen hónapban összehivatott a tokaji gyűlés, mely elé H. is mint vádlott megidéztetett és kimondatott reá a kárhoztatás sújtó itélete. H. tanári hivatalából végkép kiesett, miután azt félévig is alig viselte.
Munkája: Disputatio VII. De auctoritate librorum Apochryphorum in condendis Fidei Articulis. Lugd. Bat., 1652. (Lenyomatta Spanhemius, Frid., Disputationum Theologicarum Pars Secunda. Genevae, 1652. 243–257. l.)
Weszprémi, Succincta Med. Biogr. III. 287.
Sárospataki Lapok 1889. 36. sz. (László János).
Történelmi Tár 1886. 606. (Neve hibásan Huszeinek irva.)
