Kardos Albert,
Kardos Albert,
bölcseleti doktor, főreáliskolai tanár, szül. 1861. decz. 26. Récze-Kereszturon (Szolnok-Dobokam.); a gymnasiumi osztályokat Hajdu-Szoboszlón és a debreczeni ev. ref. kollegiumban végezte; 1880–84-ben a budapesti egyetemen, majd egy évig a tanárképző gyakorló iskolában a tanári pályára készülvén, 1885-ben tanári s bölcseletdoktori oklevelet nyert. 1887-ben a szentesi községi gymnasium rendes tanárának választották meg; 1891-ben pedig a debreczeni állami főreáliskolához nevezték ki rendes tanárrá. Katz családi nevét 1884-ben változtatta Kardosra.
Czikkei a Nemzetben (1884. Egy irodalmi hamisítvány: Szilágyi és Hagymási tót nyelven, 1885. 296. sz. Boldogasszony ősvallásunk istenasszonya, 1886. 163. sz. Kisfaludy Sándor, 1772–1844.); a Budapesti Szemlében (1884. Fodori Katicza, népballada közlése); a Századokban (1884. Balassa Bálint és Losonczi Anna, és könyvism.); a M. Nyelvőrban (1885–1886. Régi nyelv, népnyelv, irodalmi nyelv, A göcseji nyelvjárás, a m. tudom. akadémia a Sámuel-díjjal jutalmazta sat.); az Egyet. Philolog. Közlönyben (1883. Körner Zrinyije és Szmolenszk ostroma, 1886. könyvism., 1888. Horatiusi ódából protestáns vallásos ének, 1894. Ludas Matyi a külföld népmeséiben, Miért oly gyarló középkori verselésünk? 1895. A székelyek Erdélyben és könyvism.); a M. Zsidó Szemlében (1885. Szombatos énekek, szombatos codexek, 1891. Zsidó mondák a magyar irodalomban, Bibliai nevek magyarsága, Bacher Vilmossal); a M. Salonban (1886. Kisfaludy Sándor szerelme); a Szentes és Vidékében (1889. 24. sz. Zsilinszky Mihály mint tudós); a Közoktatási Szemlében (1891. A magyar és latin nyelv viszonya a gymnasium I. osztályában); az Irodalomtörténeti Közleményekben (1891. Toldy XII. éneke, Erre észrevételek, Rontó Pál pikáró regény, A régi protestáns graduálokról); a Fővárosi Lapokban (1891. 265. sz. Széchényi Debreczenben, 1892. A XVI. század hitvitázói); a M. Paedagogiában (1892. A latin nyelv nemzeti hivatása); a P. Naplóban (1891. 140. sz. Balassa Bálint); a Politikai Heti Szemlében (1895. Irodalmi munkásság és közpálya); a Budapesti Hirlapban (1895. A Martinovics-összeesküvés és a magyar irodalom); az Egyetértésben (1895. 121. sz. Legújabb költészetünk); a Tanáregylet Közlönyében (1895. A magyar verstan a középiskolában); a Képes Irodalomtörténetben (I. A protestáns kor áttekintése 1526–1606., Vallásos irodalom: 1. Bibliafordítók, 2. Prédikátorok, 3. Polemikusok, Balassi Bálint, II. Debreczen írói és irodalmi élete, Kisfaludy Károly).
Munkái:
A XVI. század magyar lyrai költészete. A budapesti egyetem bölcsészeti karától jutalmazott pályamunka. Bpest, 1883. (Ism. Koszorú).
Szilágyi és Hajmási mondája a magyar költészetben. U. ott, 1885. (Különny. az Egyet. Philol. Közlönyből.)
Israel népének története Jeruzsálem második pusztulásaig. Wellhausen J. után ford. U. ott, 1886. (Ism. Prot. Egyh. és Isk. Lap 43. sz.)
Középiskoláink és a magyar Alföld Szentes, 1890.
A magyar Alföld a közművelődésért. Bpest, 1891.
A magyar zsidóság nemzeti hivatása. U. ott, 1892.
A magyar szépirodalom története a legrégibb időktől Kisfaludy Károlyig U. ott, 1892. (Athenaeum Kézikönyvtára I. Ism. Századok, Irodalomtört. Közlemények, Egyet. Philol. Közlöny. Tanáregylet Közlönye, Budapesti Hirlap 146. sz. Fővár. Lapok 86. sz., Sárospataki Lapok 26. sz.)
Kiszlingstein Könyvészete.
M. Könyvészet 1891–92.
Századunk Névváltoztatásai. Budapest, 1895. 115. l.
Pallas Nagy Lexikona X. 161. l. (Négyesy László).
