Kulifay Elek,
Kulifay Elek,
ev. ref. lelkész, K. István ref. lelkész és Szederkényi Lidia fia, szül. 1837. máj. 28. Czeczén (Fejérm.); tanulását a gyönki gymnasiumban kezdte, hol öt osztályt végzett, azután Pápára ment; ekkor atyja elhalt és ő csak a pápai főiskola jótéteményei mellett tanulhatott tovább és végezhette a gymnasiumot. Theologiára 1855 őszén az akkor felállított pesti intézetbe ment, hol magántanítással és Török püspök segedelmével tartá fenn magát. Ezután Slavoniába Kórógyra ment akadémiai rektornak; innét átjárt temetni a szomszéd Tordincze és Antin horvát filiákba s elsajátítá a horvát nyelvet. 1863-ban az első papi vizsga letétele után Török püspök a Tordincze-antini leányegyházba rendelé lelkész-tanítóul; itten működésében sokat háborgatta a diakovári érsekség. 1869-ben Tordincze anyaegyházzá emeltetett Antin filiával, K. ott lelkész lett és felszenteltetett; ugyanott működik jelenleg is.
Czikke a Prot. Egyh. és Isk. Lapban (1886. Adatok a szlavoniai reformátusok történetéhez, 1887. sat.)
Munkái:
1. Nauk Krstjanski, ni porabu Sljedbenikah Helvetske Vjeroizpoviesti. Pest, 1871. (Keresztyén tudomány, a helv. hitv. követők használatára. A Polgár-féle Káténak fordítása.)
2. Bogoljubne Pierme koje se Nediljon i prigodom Bazličitih svetkouinah pievaju. Bpest, 1874. (Isteni énekek, melyek vasárnapokon és különféle ünnepek alkalmával énekeltetnek. Különféle egyházi könyvekből kiválogatta és rendezte.)
Uj M. Athenás 225. l.
