Lechner Károly,
Lechner Károly,
orvos- és sebészdoktor, egyetemi tanár, szül. 1850. márcz. 21. Budapesten; orvosi tanulmányait a budapesti és bécsi egyetemen végezte. Orvosi oklevelét 1873., a sebészdoktori, szülészmesteri és szemészmesteri okleveleket 1874-ben szerezte meg, és ekkor két évig a budapesti egyetem I. belgyógyászati korodáján gyakornoki minőségben volt alkalmazva Wagner tanár mellett. 1876-ban ugyanott tanársegéd, 1877. elfoglalta a Schartzer-féle budapesti magán elme- és ideggyógyintézet főorvosi állását, melyet hat évig viselt. Közben megbizatott a pestvidéki kir. törvényszék területén a törvényszéki orvosi teendők ellátásával. 1881–82. elnyerte a Schordann-féle utazási ösztöndíjat, és ekkor két évig külföldön az elmegyógyászat körébe eső tanulmányokat tett. Ugyanekkor foglalkozni kedzett az agyvelő finomabb bonczolás-tanával Meynert mellett, a psychologiával Lazarus iskolájában és kiséletileg a psychophysiologiával, Tanulmányútjáról hazatérve 1883-ban kinevezték igazgató-főorvossá a budapesti angyalföldi m. kir. országos elmebeteg-ápoló intézetnél, melyet ő rendezett be. 1889-ben rendes tanárnak nevezték ki a kolozsvári egyetem újonnan rendszeresített elmekórtani és törvényszéki lélektani tanszékére. 1892–93. az orvosi kar dékánja volt. A kolozsvári kir. törvényszéki orvosi vizsgálóbizottsági tagja.
Czikkei az Orvosi Hetilapban (1881. A bujakórosok álmatlansága s annak okai, 1882. A téboly agytáplálkozási zavarainak lokalisatiója, 1885. Adatok a hallucinatiók localisatiójához, 1888. Az érzéki észrevevés némely rendellenességeiről, 1892. A psyche materialis alapja); a M. Philosophiai Szemlében (1884. Az érzéki észrevevés elemi alkatrészei); a Természettud. Közlönyben (1884. Az álomról); az Egészségben (1889. A kedély neveléséről, 1891. A testgyakorlás befolyása szellemi működéseinkre); a M. orvosok és természetvizsgálók XXV. nagyváradi vándorgyűlésének Munkálataiban (1890. Az izommunka szerepköre értelmi műveleteinkben tekintettel a testgyakorlásra); a Magyar Orvosi Archivumban (1891. Adalék az általános reutosisok alapján kifejlődő kóralakok ismeretéhez); a Budapesti Szemlében (1897. XCI. Az egyetemek és a társadalom); az Athenaeumnak is munkatársa.
Munkái:
1. Zur Pathogenese der Gehirnblutungen der luethischen Frühformen. Wien, 1881.
2. A tudatosság ténye szellemi életünk eseményeiben. Bpest, 1892. (Különnyomat az Athenaeumból.)
3. Kétes elmeállapotok. Törvényszéki lélek- és elmekórtan. U. ott, 1896. Két kötet. (A m. orvosi könyvkiadó társulat kiadványa.)
Pallas Nagy Lexikona XI. 322. l. (dr. Antal János.)
