Lucaciu László,
Lucaciu László,
bölcseleti és theologiai doktor, görög-kath. lelkész, született 1852-ben Apán (Szatmárm.); középiskoláit Szatmáron végezte, azután Szamos-Ujváron beiratkozott a theologiára; az ottani püspök Vancea János Rómába küldötte a De propaganda fidei-hez, hogy tanulmányait kiegészítse; itten 1868–1874-ig tanult és mint bölcseleti s theologiai doktor tért vissza és 1874-ben nagy-károlyi pappá neveztetett ki. 1878-ban Trefort a szatmár-németi gymnasiumhoz nevezte ki hitoktatónak és a rumén nyelv és irodalom tanárának. Itt azonban nagyban izgatta az oláh ifjakat a magyarosodás elleni küzdelemre. Ezért 1883-ban Trefort a losonczi gymnasiumhoz tette át. Nem fogadván el ez állást, püspöke Laczfalura nevezte ki plébánossá. Izgatásai miatt többször szenvedett fogságot; azonban alig hagyta el börtönét, újra kezdte izgatásait. Mint jó szónoknak a népre nagy befolyása van. 1892-ben a bécsi memorandumot vivő testület vezetője volt. 1894. máj. 25. a kolozsvári kir. törvényszék, pörének tárgyalásakor öt évi államfogházzal büntette; 1895-be a kormány ajánlatára kegyelmet kapott és szabad lett.
Irt egy imakönyvet, egy bölcseleti munkát és szerkesztett egy egyházi folyóiratot is (Revista Catolica 1885–87. Szatmárt) Lucaciu Vazul név alatt.
Pallas Nagy Lexikona XI. 702. l.
Budapesti Hirlap 1894. 248. sz.
P. Napló 1895. 256. sz.
