Mészáros István (túri),
Mészáros István (túri),
m. kir. pénzügyigazgatási tisztviselő, M. Endre volt 1848-as honvéd, utóbb polgármester és Pétery Terézia (Péter Károly író nővérének) fia, szül. 1857. márczius 11. Mező-Túron ; középiskoláit szülőhelyén és Sopronban az ág. ev. főgymnasiumban végezte; a jogot Kecskeméten folytatva, a budapesti egyetemen hallgatta; mind a két államvizsgát letette, de hallgatója volt a philosophiai fakultásnak is. Nagy hajlama volt a magyar nyelvészethez, Budenz és Simonyi voltak egyetemi tanárai s így lett a magyar orthologiának előharczosa, 1879-től szorgalmas munkatársa a M. Nyelvőrnek Túri P. álnév alatt is. Időközben két évig Volf György mellett a Magyar Nyelvtörténeti szótár előmunkálataiban vett részt. A philologiai társaságnak rendes tagja lett. 1885–88-ban a vallás- és közoktatási miniszteriumban szolgált. Ezután a hírlapírói pályára lépett, vezérczikkírója és szini kritikusa volt a nagyváradi Szabadságnak; szerkesztette a Magyar Szót és a Nagyváradi Hirlapot. 1893-ban megnősülvén, Budapesten a Kisdednevelésnek szerkesztője volt névtelenül, hova a Kisdednevelés, nemzeti szellem cz. cziksorozatot írta. 1895-ben ismét államszolgálatba lépett a budapesti m. kir. pénzügyigazgatóságnál; jelenleg a szegedi pénzügyigazgatóságnál szolgál. Érdeme az is, hogy Petőfi szüleinek sírját fölfedezte.
Czikkei a M. Nyelvőrben (1879. Közmondások és szólások, Bessenyei György Filosofusáról, Kiérdemült, Tisztevitt, A m. nyelv az esztetikusoknál, A mezőtúri nyelvjárás, 1880. A határozói igeneves birtokos összetételek természete, Hogy szokott az ember bakot lőni, A sugáruti szótárkutató, Ballagi szótárai és a Nyelvőr, A Pesti Hirlap tudnyelvésze); a Vasárnapi Újságban (1880. Visszaemlékezések Petőfi Sándorra; A «Makhetes», A Petrovics- és Révész-család, Petőfi és szülei, A Petőfi-könyvtár, Petőfi és a pipa, Hogy írta Petőfi verseit: Petőfi és Csapó Etelka, Az öreg Petrovics és Kossuth Lajos); a Budapesti Hirlapban (1882. 23. sz. A magyar közmondásokról, 1884. 237. sz. Az 1754. tiszavidéki ribillió történetéből); az Egyetemes Philol. Közlönyben (1885. Avultság a magyar nyelvben és könyvism.); írt még a Bolond Istókba, Üstökösbe és az Ország-Világba. Szerkesztette a nyomdász neve alatt a Mezőtúr czímű lapot 1878-ban és segédszerkesztője volt 1896-ban a Pityi Palkó czímű élczlapnak.
Munkája: A nép nyelvének ügye a nyelvújítás óta. Bpest, 1885. (Nyomt. Mezőtúron 1884-ben. Ism. 1885: Budapesti Hirlap 71. sz., Koszorú VII. 190. l., Egyetemes Philol. Közlöny 544. l.)
Kéziratban: Az alföldről cz. néprajzi munka (sajtó alá rendezve).
Kiszlingstein Könyvészete és önéletrajzi adatok.
