Mikó Pál,
Mikó Pál,
bölcseleti doktor, m. kir. állami gymnasiumi tanár, M. Péter és Lakatos Terézia köznemes szülők fia, szül. 1870. jan. 13. Losonczon (Nógrádm.), hol atyja vinczellér, később a ref. egyház temetőőre volt. M. a gymnasiumot szülővárosában végezte és 1889. őszén iratkozott be a budapesti bölcseleti facultáson, hol 1891 őszén tanári alapvizsgálatot tett; a szak- és doktori vizsgálatot 1896. decz. tette le. 1898-ba nyert tanári oklevelet és 1897. jún. 25. óta tanár a bártfai m. kir. állami gymnasiumban, hol a magyar és latin nyelvet tanítja. Előbb a székelyudvarhelyi főreáliskola tanára volt.
Czikkei a M. Nyelvőrben (1893. Te, të, Brizgál, Csapsza, Mátkatál, Nem téved? 1894. Palócz megszólítások, Mégis csak beáll a Duna, Felmerül, Csonkahét, Ritkább szavak, A háziállatok a magyar szólásokban, Magyarnak Pécs, németeknek Bécs, Párjál, Ing és pendel, 1895. Külföldi magyarok, Këpënage, Figyles, Trumnyëtas, Bëkënyëu, 1896. Vándorlegények Maradhass, Öbrül, Kuna, Vánnyad sat.).
Munkája: Női magyar stilus a XVII. században. Nyelvészeti értekezés Székely-Udvarhely, 1896. (Doktori értekezés. A székely-udvarhelyi állami főreáliskola Értesítőjében is 1897.).
Jelenleg adatokat gyűjt az Akadémia nagy szótárához.
A bártfai m. kir. állami gymnasium Értesitője 1898.
Vajda Névkönyve. Györ, 1900. 34. l. és önéletrajzi adatok.
