Náday Ferencz (családi nevén Ujhelyi Nauratyill),
Náday Ferencz (családi nevén Ujhelyi Nauratyill),
a budapesti nemzeti szinház művésze, rendezője és a szinészeti akadémia tanára, szül. 1840. márcz. 13-án Pesten, hol atyja Ujhelyi Nauratyill József kuriai főlevéltárnok volt; középiskolai tanulmányait a fővárosban végezte s ugyanitt lépett először a színpadra 1862-ben a budai népszinházban mint énekes (Leporello, Don Juanban). A fiatal tehetséges művészt azonban már 1863 jún. 14. szerződtették a nemzeti szinházhoz, melynek azóta állandóan tagja. Szerepköre nagyon tág; mint komoly szerelmes, első bonvivant, jellemszinész, s újabban a szalondarabokban a közönség osztatlan elismerésével és tetszésével találkozik. Legkiválóbb szerepei: Márki (Misantrop), Mortimer (Agglegények), Benedek (Sok hű-hó semmiért), Krisztyán (Arany ember); De Ryon (Nők barátja); azután a Párisiban, a Válás utánban, a Vadrózsákban, a Pont Biquet családban. Csiky összes darabjaiban játszott és maradandó alakításokat teremtett. 1888-ban ünnepelte rneg 25 éves, 1902. decz. pedig negyven éves jubileumát. Fia: Náday Béla szintén föllépett a budapesti színpadon; leánya Náday Ilonka 1897-ben lépett föl a népszinházban és 1899. okt. Bécsben az An der Wien szinházban, hol kedvezően fogadtatott.
Czikkeket, rajzokat írt a lapokba, így a Szinészek Lapjába (1887. Kobler Ferencz, egy realisztikus szinész); a Budapesti Naplóba (1899. 355. sz. Az én szoknyás szerepem) sat.
Munkája: Az uj czég, szinmű öt felv. ford. Budapest, 1876. (Nemzeti szinház Könyvtára 101. Először a nemzeti szinházban 1876. szept. 15.).
Kéziratban: A kéregető nő, vígj. egy felvon. Verconsin I. után ford. (először a nemzeti szinházban 1876. jan. 5.); Visszatérés Japánból, vígj. egy felv. Delacour és Erny után ford. (először a nemzeti szinházban 1878. június 12.).
1888: Fővárosi Lapok 288., Ország-Világ 3. sz. arczk., Budapesti Hirlap 287., 288. sz., Nemzet, Egyetértés 288. sz., Vasárnapi Ujság 43. sz. arczk., M. Salon X. 129. l.
Kiszlingstein Könyvészete.
M. Szemle 1892. 15. sz.
Borsodmegyei Lapok 1896. 17. sz. (Adomák).
Pallas Nagy Lexikona XII. 902., XVIII. 308. l.
