Nagy Béla,
Nagy Béla,
joghallgató és postatiszt, Nagy Ferencz könyvkötő és könyvárus és Nagy Erzsébet fia, szül. 1857. szept. 14. Sárospatakon. Középiskolai tanulmányait szülőhelyén, Budán és a pesti ev. reform. főgymnasiumban végezte. Ekkor postatiszt lett, de egyúttal folytatta egyetemi tanulmányait. 1877-ben bátyjától Nagy Sándortól átvette a Kezdő Gyorsíró cz. szaklap szerkesztését és tulajdonjogát; ezt másfél évig szerkesztette. Egyike volt azon egyéneknek, a kik az akkor divatos két rendszerből a Gabelsberger-Markovits és Stolze-Fenyvessy gyorsírásból a tanári oklevelet megszerezte. Meghalt 1883. febr. 21-én Budapesten.
Több a gyorsírásra vonatkozó humorisztikus elbeszélést írt lapjába; a kiválóbbak: A gyorsirás apostola, A gyorsirt napló, Gyors nyelv, Pedig már tudnék gyorsirni, Szerencsétlen gyorsiró.
Gopcsa László, Magyar gyorsirás története. Bpest, 1893. 90., 106. l.
