Nagy Imre,
Nagy Imre,
szinész, N. József 1848. kormánybiztosnak, 1843-ban Kossuth politikai fogolytársának fia, szül. 1849-ben Pesten; középiskolai tanulmányait félbeszakítva, mint kardalos egy vidéki szintársulatnál kezdte meg pályáját. Nemsokára újból a fővárosba jött és a szinésziskolába iratkozott, honnét 1870-ben a nemzeti szinházhoz szerződtették drámai szerepekre, melyekre deli termete, szép arcza és érczes hangja őt kiválóan képesítették. 1873-ban nőül vette Benza Idát (ki 1880. meghalt). 1880-ban a nemzeti szinház rendezője, 1890. a szinésziskola tanára lett. 1892-ben egy budai előadáson beteg lett és azóta súlyos idegbaj jelei mutatkoztak rajta, melyből csak nehezen gyógyult ki. Legkitünőbb szerepei közé tartoztak különösen: Bánk bán, Othello, Coriolán, Essex gróf. 1893. szept. 5. öngyilkos lett Budapesten.
Czikke a Budapesti Hirlapban (1884. 350. sz. Egy Karácsony-éjem Debreczenben).
Munkája: Scribe, Egy pohár viz, vígj. 5 felv. Ford. Bpest, 1875. (Nemzeti szinház Könyvtára 87.).
Naplót hagyott hátra, melyből a lapok halála alkalmából töredékeket közöltek (Nemzet 1893. 250. sz. sat.).
Petrik Könyvészete.
Szinészek Lapja 1887. 20. szám.
Pallas Nagy Lexikona XII. 915. l.
1893: Budapesti Hirlap 246., Fővár. Lapok 247., Nemzet 246., 247., M. Szalon XX., Egyetértés 247., M. Szemle 38., Torontál 205., P. Napló 252. sz., M. Geniusz 37. (Mellszobra Székely Antaltól), Vasárnapi Ujság 37. szám arczk.
