Okolicsányi Elek (okolicsányi),
Okolicsányi Elek (okolicsányi),
bölcseleti doktor, Jézus-társasági tanár, O. József alispán és Révay Francziska fia, szül. 1711. ápr. 16. Liptómegyében; Nagy-Szombatban tanult és 1725. nov. 14. lépett a rendbe; 1731-ben a gymnasium I. osztályában, 1733. a grammatikai osztályban tanított, 1734-ben a költészetet tanította Nasgszombatban, hol 1736-tól 1739-ig theologus volt; 1740–41-ben a próbaévet Beszterczebányán és Kassán töltötte. 1742-ben Kolozsvárra helyezték át bölcseleti tanárnak; 1742–44-ben ugyanott magyar hitszónok és a rendház történetírója volt; 1746-ban Kassára helyezték át. 1747–54-ben a missió főnöke volt Liptó-Szentmiklóson, hol hosszas betegeskedés után 1757-ben meghalt.
Munkái:
1. Venae poeticae e fonte gratiarum Virgine Dei Matri Jasvariensi ad rigandas lauros neobaccalaureorum universitatis Tyrnaviensis a Musis Tyrnav derivata. Tyrnaviae, 1734.
2. Decreta et vitae regum Hungariae, qui Transylvaniam possiderunt… Claudiopoli, 1743. (2. kiadás. Claudiopoli, (1773.).
Catalogus Societatis Jesu 1726–1758.
Katona, Historia Critica XXXIX. 986. l.
Stoeger, Scriptores 246. l.
Nagy Iván, Magyarország Családai VIII. 207. lap.
De Backer-Sommervogel, Bibliothèque-Bibliographie. V. 1878. h.
