Orbók Ferencz (kökösi),
Orbók Ferencz (kökösi),
unitárius lelkész, szül. 1820. jún. 1. Kökösön (Háromszékm.) nemes szülőktől; a gymnasiumot és theoIogiát Kolozsvárt az unitárius kollegiumban végezte; innét unitárius rektornak ment Kövendre (Aranyosszék). 1848–1849-ben részt vett a szabadságharczban. 1854-ben Verespatakra (Alsó-Fehérm.) neveztetett ki unitárius lelkésznek, 1858-ban pedig várfalvi (Torda-Aranyosm.) lelkész lett. Az ó-kori classikusok iránt nagy előszeretetet tanusított; az amerikai hitsorsosoknak fogadásakor háromszor tűnt fel latinúl tartott beszédeivel. Kriza Vadrózsák czímű gyűjteményéhez háromszéki népszokásokkal, mondákkal és népmesékkel járult. 1893-ban nyugalomba vonult. Meghalt 1897. június 24-én.
Fiatalabb korában verseket és elbeszéléseket irt, melyek közűl egy novellája és két költeménye a Dózsa Dániel-féle Naptárban jelentek meg; a szintén Dózsa Dániel által szerkesztett Kolozsvári Közlönynek (1859–68.) rendes czikkirója s levelezője volt; az akkori baloldali állásponton mint az 1867. kiegyezésnek ellenzője fejtett ki munkásságot.
Czikkei a Vasárnapi Ujságban (1858. 21. sz. Várfalvai vár és templom); a Girókuti Képes Naptárában (1860. Székely adomák); a Keresztény Magvetőben (X. 1875. Kepe-rendszer).
Munkája: Ima és emlékbeszéd Csipkés Ferencz országgyűlési képviselő felett. Kolozsvár, 1876.
A m. n. muzeumi könyvtár példányaiból és fiának O. Gyulának szives közlése.
