Parhamer Ignácz,
Parhamer Ignácz,
bölcseleti doktor, cs. kir. tanácsos, prépost, szül. 1715. jún. 15. Schwanenstadtban (Felső-Ausztria); a humaniorákat és bölcseletet a linzi akadémiai gymnasiumban tanulta. 1734-ben Trencsénben a Jézus-Társaságba lépett és két évig Belgrádban a humaniórákat tanította, egy évig a rhetorikát és poesist adta elő Egerben és szintén egy évig Beszterczebányán. 1741–1744-ben Nagyszombatban a theologiát hallgatta s ugyanott 1744-ben miséspappá szenteltetett fel. 1745-ben Görtzben az egyházjogot hallgatta s azután az ottani papnevelőben a hitoktatói állást foglalta el. 1746-ban Bécsbe ment, hol 1747-ben bölcseleti doktor és a hittan tanára lett az ottani elemi iskolában és 1754. a bécsi kerület missionáriusa; azután 1756-ig az ausztriai, magyar és karinthiai összes missiók főnöke volt. 1758. I. Ferencz császár gyóntatójának fogadta s 1759-ben átvette a bécsi árvaház felügyeletét, melyet több évig vezetett; ott nagyobb rendet eszközölt, alapítványait szaporította s több nevelőintézetet létesített. I. Ferencz halála után Erzsébet főherczegnő gyóntatója, 1775-ben cs. kir. tanácsos és 1777-ben dropói (egri egyházmegyében) prépost lett. Megh. 1786. ápr. 1. Bécsben.
Nevezetesebb munkái: 1. Das fromme Kind. Tyrnau, 1744. (2. kiadás. U. ott, 1748.)
2. Schulregeln für Ältern, Kinder und Lehrer. Wien, 1750.
3. Historischer Catechismus. Tyrnau. 1750–52. Három rézmetszettel. (Második kiadás. 1754. U. ott),
4. Die Regeln der Christenlehr-Bruderschaft und Auslegung derselben laut den päpstlichen Bullen S. Pii V. und Pauli V. Tyrnau, 1751.
5. Catechismus für die drey Schulen mit den gewöhnlichen Gesängen. Wien, 1758. (Horvát, magyar és cseh nyelvre is lefordíttatott).
6. Volkommener Bericht von der Beschaffenheit des Waisenhauses ... am Rennwege zu Wien. Wien, 1774.
Oesterreichische National-Encyclopäedie. Wien, 1836. IV. 153. l.
Wurzbach, Biographisches Lexikon. Wien, 1870. 296. l.
