Reményi Ede,
Reményi Ede,
hegedűművész és író, szül. 1829-ben Miskolczon; már gyerek korában feltünt rendkívüli zenetehetségével. Bécsben az ottani zenede hires zenetanára Böhm G. vezetése alatt művelte ki magát és a 40-es évek második felében Pesten hangversenyezett nagy sikerrel. A szabadságharcz alatt Görgey tábornok segédtisztje és tábori hegedűművésze volt. Mint menekült több évet töltött Párisban és Londonban, hol az 50-es években lelkes apostola volt a magyar zenének. Viktoria angol királynő udvari virtuózi czímmel tüntette ki. 1860-ban amnestiát kapott és visszatért hazájába, beutazta egész Magyar- és Erdély- s a többi koronaországokat, mindenütt kitüntetéssel halmozták el. Ez időtől fogva állandó lakását Budapesten tartottan egészen a 70-es évek közepéig; koronként európai műutazásokat tett, sőt még Egyiptomba is ellátogatott. Jelentékeny összegeket áldozott hazai közművelődési czélokra, ő kezdeményezte a Petőfi-szoboralapra való gyűjtést, melynek nagy részét ő hegedülte össze országos körútjai alkalmával; összesen 67,000 forintnyi összeggel járult a Petőfi-, valamint a Széchenyi-szoboralaphoz. A magyar műzene fejlesztésének is egyik leglelkesebb apostola volt. 1870-ben Orczy Bódog báró, a nemzeti szinházi intendánsa első magánhegedűsnek és versenymesternek szerződtette, de ez állásától alig egy év mulva megvált és tovább folytatta hazai és külföldi műutazásait, míg végre nőül vevén Fáy Antalnak Gizella leányát (meghalt 1896 tavaszán), családostól együtt Párisba költözött és onnét tett hangversenyi kirándulásokat. A 70-es évek végén családját Párisban hagyván, Amerikában vitorlázott; ott töltött több évet és onnét a legmesszebb világrészekbe is eljutott. A 90-es végék elején hosszú távollét után ismét visszatért családjával együtt hazájába, hol legelőször Budapesten hangversenyezett, majd beutazta az országot, több mint 50 hangversenyben működött. E körútja bevégeztével ismét elhagyta a hazát és visszatért Párisba. Az északamerikai Egyesült-Államokban élte utolsó éveit. Meghalt 1898. máj. 15. este a new yorki Vaudeville színházban hangverseny közben hegedűvel a kezében.
R. nemcsak mint hegedűvirtuóz, hanem mint zeneíró is előkelő helyet foglal el a zene terén. Magyar stilusú zeneművei kívül írt számos nagyobb szabású művet is, mint concertet zenekar szerkezettel s vonós négyest, énekműveket s hegedűábrándokat. Az 50-es és 60-as években mint műíró is tevékeny részt vett úgy a hazai, mint a külföldi lapokban sokféle irányú czikkeivel. Kiválóan szellemesek konstantinápolyi és olaszországi úti levelei.
Czikkei a Hölgyfutárban (1859. A magyar zenéről, 1861. 2. sz. Petőfi Pesten állítandó szobra ügyében, 1864. II. 35. sz. Hazánk művészeti viszonyairól); a Pesti Naplóban (1860. 50. sz. Petőfi-emlék ügyében, 125. sz. Néhány szó Ábrányi Kornél úr úgynevezett válaszára, 301. Petőfinek Pesten állítandó szobra ügyében, 1864. 237. sz. Nyilatkozat a Petőfi-szobor ügyében); a M. Sajtóban (1860. 283. sz. Felszólítás a nemzethez, Petőfi szüleinek háza Félegyházán emléktáblával megjelölésére gyűjtés, 289. sz. A Petőfi-szobor ügyében a Pesti Naplóhoz intézett nyilt levél); az Ország Tükrében (1863. Olaszországi levelek: Ferrara, Parma, Milano); az aradi Alföldben (1871. Liszt és a magyar nemzeti zeneművészet); a Veszprémi Hirlapban (1891. 14. sz. Konstantinápolyi élményeim); a Magyar szellemi életben (Bpest, 1892. Konczert a háremben).
Zeneművei: Eredeti magyar népdalok és csárdások zongorára. Bécs, év n., Eredeti magyar és egy tánczdal zongorára. Pest, 1859.; Repülj fecském ablakára és Ezt a kerek erdőt járom én, magyar népdalok zongorára átírva. Buda, 1860.: Nagy hallgató magyar hegedűre zongora kisérettel, zongorára átírta Ábrányi Kornél. Pest, év n.; Hulladoz a hársfavirág. Románcz Thaly Kálmántól, zenéjét szerzé. Pest, 1862.; Gyilkos fenék malom volna, ha volna, népdal Tompa Mihálytól, zenéjét szerzé. Pest, 1863.
Arczképe: Kőnyomat ny. Haske és társa Pesten (a Divatcsarnok 1860. 19. számához).
Vasárnapi Ujság 1856. 47. sz. arczk., 1891. 9. sz., 1898. 21. sz. arczk. 28. sz.
Győri Közlöny 1860. 13. sz., 1891. 11. sz., 23.
M. Sajtó 1860. 58. sz.
Delejtű III. 1860. 268. l.
Hölgyfutár 1860. 44. sz.
Szinházi Naptár 1857. arczk.
Idők Tanúja 1860. 107., 237., 239., 242., 245. sz.
Emich Gusztáv Nagy Naptára 1861. 141. l. arczk.
Ország Tükre 1864. 1. sz. arczk. (Marastoni).
Archaeol. Értesitő 1873. 49. l. (R. régiségei).
Egyetemes M. Encyclopaedia XII. 199. sz.
Erdélyi Hiradó 1890. 297. szám.
1891: Eger 2. sz., Fővárosi Lapok 47., Pesti Napló 10., 45. számok, Ország-Világ 7. szám, Élet 252. l., Békés 21., Borsodm. Lapok 13. sz., M. Szalon XV. 19. l., Nemzet 16., Nagyváradi Hírlap 40. sz.
M. Szellemi Élet 1892. arczk. és névaláírása.
Pallas Nagy Lexikona XIV. 472., XVIII. 498. l.
1898: M. Geniusz 21. sz., Budapesti Hírlap 141., 150. sz.
