Rostaházy Kálmán,
Rostaházy Kálmán,
r. kath. plébános, szül. 1836. ápr. 1. Tatán (Komáromm.), hol a gymnasiumban tanult; a bölcseletet 1852-től Nagyszombatban, a theologiát Pesten a központi seminariumban végezte. 1859. júl. 28. fölszenteltetett; káplánkodott Szomoron és Budán a Vizivárosban és a várban, hol a műegyetemnek hitszónoka volt. 1869. máj. megválasztották krisztinavárosi plébánossá. Két országgyűlésen 1881-től 1886-ig tagja volt a törvényhozó testületnek, 10 évig az országos közoktatási tanácsnak és évek hosszú során át a székesfőváros törvényhatósági bizottságának volt tagja; a közjótékonyság terén mint a Klotild szeretetház-egyesület alelnöke szerepelt.
Irodalmilag folyóiratokban és napilapokban működött. Czikkei a Szent István-Társulat Naptárában (1865. Szent István jobbjának története); az Egyházi Lapokban (1868–69. II. Frigyes porosz király és a boroszlói püspökség kérdése a XVIII. században).
Munkái:
1. Egyházi szent beszéd a Szent-László-Társulat védszentének évünnepén 1866. jún. 29... a Nagyboldogasszonról cz. Pest-belvárosi plébánia templomban. Pest, 1866.
2. Néhány szó Szent István király napja, egyetlen nemzeti ünnepünk érdekében. Bpest, 1873.
Petrik Könyvészete.
Szabadelvűpárti Naptár 1885-re 253. l. arczk.
M. Sion 1886. 844. l.
Zelliger Alajos, Egyházi irók Csarnoka. Nagyszombat, 1893. 445. l.
Pallas Nagy Lexikona XIV. 693. l.
