Szücs Dániel
Szücs Dániel
veszprémi ref. lelkész és a Kisfaludy-társaság tagja, szül. 1812. decz. 31.; a theologiai tanfolyamot a pápai reform. kollegiumban végezte; Veszprémben volt ref. lelkész, egyházmegyei levél- és könyvtárnok. Meghalt 1884. okt. 6. Veszprémben 72 éves korában és lelkészségének 45. évében.
Epigrammáival s főleg az ó-görög irodalomból vett műfordításaival tűnt föl. 1848. a Kisfaludy-társaság által, éppen e nemű munkálkodásáért választatott meg rendes tagul. Aztán évtizedekig hallgatott s csak 1872-ben jelent meg ismét a Kisfaludy-társaságban és verseket olvasott fel, melyekben egy régibb irodalmi iskola hangja és formája nyilatkozott. Az Akadémia pályadíjat tűzvén ki Lukanus fordítására, Baksayval szemben Szücs pályamunkálata dicséretet nyert.
Költeményeket írt a Lantba (1835.), az Athenaeumba (1840. II.), a Nemzeti Almanachba (1841–42.), a Tavaszba (1843., 1845.), az Országgyűlési Almanachba (1843.) sat.
Munkái:
1. Tiszteletversek, mellyeket Szomori és Szomodori Pázmándy Dienes úrnak, mint a helv. vall. dunántuli sperintendentia világi főgondviselőjének hivatalába iktatása ünnepén 1837. júl. 5. Kömlődön nyújtatott be a pápai ref. collegiumban tanuló ifjúság. Veszprém.
2. Sophokles színművei. Ford. Antigone. Elektra. Bpest, 1847. Két kötet. (Hellen Könyvtár. III. IV.).
Prot. Egyh. és Isk. Lap 1884. 41. sz.
Veszprém 1884. 41. sz.
Uj M. Athénás 521. l.
Petrik Könyvészete és Bibliogr.
