Terner Adolf,
Terner Adolf,
bölcseleti doktor, nyug. egyetemi tanár, szül. 1835. május 3-án Budán; középiskoláit a fővárosban végezte (1845–54), a műegyetemet Budán 1854–57. és Bécsben 1857–60. látogatta. 1861. ápr. 14-től 1867. máj. 31-ig a történelem helyettes tanára volt a budai II. ker. főreáliskolában. 1865. nov. 3. nyert tanári oklevele alapján 1867. jún. 1. rendes tanár lett és 1872. szept. 16. a miniszterium saját kérelmére a pesti állami főreáliskolához helyezte át. 1873. febr. 10. a kormány németországi egyetemekre küldte ki, Lipcsében és Brünnben három félévet töltött. Hazatérve, a király 1874. júl. 31. a kolozsvári egyetemre az egyetemes és összehasonlító földrajz rendes tanárának s Trefort miniszter 1874. okt. 7. az orsz. középiskolai tanárvizsgáló bizottság tagjának nevezte ki. A bölcseleti kar 1884. márcz. 25. tiszteletbeli doktornak, 1880. dékánnak s az egyetem 1898-ban rektornak választotta. Alapította a kolozsvári egyetem földrajzi intézetét és a földrajzi múzeumot; a földrajzi intézetetet véglegesen csak akkor tervezhette, mikor 1895. ápr. 25. évi 300 korona általányt és 1896. három teremből álló helyiséget kapott számára. 1904. deczember 21-én nyugalomba lépvén, a király őt és törvényes utódait magyar nemességre emelte; arczképét pedig a bölcseleti kar Melha Vinczével megfestette. Nyugalomba vonulásakor egyideig Kolozsvárt maradt; 1908. aug. nejével együtt Pozsonyba unokáihoz vonult.
Czikkei az Orsz. Középtanodai Tanáregylet Közlönyében (1868. A földrajz jelentősége és módszere a középtanodákban, 1871–1873. könyvism., 1882–83. A térképrajzolás); a Természettud. Közlönyban (I. 1869. A Vezuv dagálya és apálya, könyvism., 1873. Hunfalvy «Ég és föld» cz. művéről, Az északi sark és az észak-keleti átjárat kérdése és könyvism.); a M. Tanügyben (1872. könyvism., 1892. Columbus Kristóf emléke); a Földrajzi Közleményekben (1873. Payer és Weydrecht előzetes expeditiója, Az osztrák-magyar expeditio); Az Erdélyi Múzeumban (1886. A tudom. egyetemek Ázsiában); a M. Polgárban (1885. 142. sz. A szőlőtő pusztítói az ókorban, 145. A panamai csatornáról); a kolozsvári cs. és kir. katonai körben tartott előadások (1891. Magellán világútjáról, 1894. A Meleg- és Hideg-Szamos forrásvidéke és a bihari barlangzóna); az Emke erdélyi Utikalauzában (1891. A gyalui havasok forrása).
Munkája: Kozen B., Földrajzi Atlasa. Ford. Bécs és Olmütz, 1870. (Ism. Tanáregylet Közlönye).
Kéziratban van tizenöt egyetemi előadásának szövege.
Ujság (Kolozsvár) 1908. aug. 8.
