Timkó Iván,
Timkó Iván,
honvédelmi miniszteri segédhivatali igazgató, a jubiláris katonai és hivatalnoki emlékérem tulajdonosa, szül. 1849. november 11. Szopkóczon (Zemplénm.); középiskolai tanulmányait az eperjesi főgymnasiumban 1871-ben végezte; onnét az egy éves önkéntesi katonai szolgálat befejezése után Budapestre jött tanulmányait folytatandó, de anyagi támogatás hiányában le kellett a tervéről mondania s a kir. táblánál volt két évig napdíjas, később pedig mint járulnok alkalmaztatott. 1875. a honv. miniszteriumhoz irodatisztté nevezték ki, majd később segédhivatali igazgatóvá ugyanott, mely állását jelenleg is betölti.
A Ludovika Akadémia Közlönyében több czikke jelent meg (1882–83., 1887–88); regényt, elbeszélést fordított orosz eredetiből, melyek nagyobbrészt a hírlapokban jelentek meg.
Munkái:
1. Korunk hőse. Lermontow után orosz eredetiből ford. U. ott, 1879. (Ruby M.-el együtt).
2. Tavaszi hullámok. Regény. Turgenyev Iván után ford. U. ott, 1880. (Olcsó Könyvtár 114.).
3. Boldogtalan. Regény. Turgenyev Iván után orosz eredetiből ford. U. ott, 1880. (M. Könyvesház 66., 67).
4. Szeretett. Orosz beszély. Kochanovszkyné után ford. U. ott, 1881. (Olcsó K. 131).
5. A kor gyermekei. Regény. Krasevski I. J. után oroszból ford. U. ott, 1882.
6. Az örökös férj. Regény. Dosztojevski Tivadar után oroszból ford. U. ott, 1882. (Előbb a Pesti Hirlapban).
7. Az életből. Dorosenko Péter után ford. oroszból. U. ott, 1884. (Előbb a P. Hirlapban).
8. Egy halottasház emlékiratai. Regény Dosztojevski Iván után oroszból ford. U. ott, 1890.
Kiszlingstein Könyvészete.
Ludovika Akadémia Közlönye. 1899. 701. l. és a m. n. múzeumi könyvtár példányairól.
