Vécsey József (hernádvécsei),
Vécsey József (hernádvécsei),
ref. lelkész, V. István és Regmeczy Judit fia, szül. 1760. Pomlényban (Abaujm.); 1769-től Sárospatakon tanult, hol bevégezte tanulmányait, nevelő volt másfél évig Lőcsén. Ezután Sárospatakon köztanítói tisztet viselt. 1787. akadémiai rektornak ment Aszalóra; honnét három év mulva külföldre ment és egy évig az erlangeni egyetemet járta. Hazatérve 1791-től inkei, később nagyszokolyi, 1796-tól kapolyi lelkész volt. Ez állásáról betegsége miatt 1802. lemondott; mikor pedig meggyógyult, Csepelyen lett előbb helyettes, majd rendes lelkész, míg 1804. ismét a kapolyi egyház hívta meg. Ugyanez évben külső-somogyi egyházmegye tanácsbírává választotta. Meghalt 1821. decz. 14. Kapolyban.
Munkái:
1. Okos méhész. Pest, 1816.
2. A keresztyén erkölcsi tudomány renddel prédikátziókban foglalva. Németből készítette. Győr, 1796–1803. Hat kötet.
Uj M. Athenás 485. l.
Zoványi Jenő, Theologiai Ismeretek Tára. Mező-Túr, 1901. III. 380. l.
Petrik Bibliogr. és a m. n. múzeumi könyvtár példányairól.
