Veninger Ernő,
Veninger Ernő,
esperes-plébános, szül. 1854. jan. 11-én Nagy-Vázsonyban (Veszprémm.); tanulmányait Veszprémben és Győrött végezte; mint növendékpap elnöke volt a Szent-Imre-egylet irodalmi körnek; (vezetése alatt fordították a győri növendékpapok «Schück Lelkipásztorkodástan» czímű kétkötetes munáját). 1876. decz. 10-én áldozópappá szenteltetett Győrött; félévig mint káplán működött Gyömörőn. 1877-ben Győrbe helyeztetett át, hol mint kórházi káplán, később mint belvárosi káplán nyert alkalmazást. 1883. kir. kath. tanítóképző tanárrá, 1889. pedig ugyanazon intézet igazgatójává neveztetett ki. 1891. Szenden (Komáromm.) lett plébános; jelenleg esperes-plébános Ó-Szőnyön. Mint megyebizottsági tag a vármegyei közélet egyik szerepvivő tagja.
Természetrajzi, gazdasági és ismeretterjesztő czikkeket írt az Egri Népujságba és a lapnak mint theológus évekig állandó munkatársa volt (Gerő és V. E. aláírásokkal); a Borromaeus cz. szónoklati folyóirat több évfolyamában egyházi beszédei jelentek meg; írt a Győri Közlönybe is.
Szerkesztette az Őrangyalt 1888-tól 1891-ig Győrött.
Álnevei: Ernő bácsi, Szerkesztő bácsi.
Schematismus Cleri Dioec. Jaurinensis 1896. 192. l.
Magyarország Vármegyéi. Komárom vármegye. Bpest, 1908. 375. l. és Körmendy Pál szíves közlése. (Önéletrajz.)
