Villiger József,
Villiger József,
theologiai és bölcseleti doktor, kegyestanítórendi áldozópap és kormánytanácsos, szül. 1786. nov. 23. Predajnán (Zólyomm.); 1803. szept. 29. lépett a rendbe Privigyén. Két évi noviciatus után a váczi lyceumban a philosophiát hallgatta, melyből 1810. szept. 6. doktorrá avattatott. Ugyanezen év aug. 26. miséspappá szenteltetett. A theologiát Kalocsán négy év alatt elvégezvén, 1814. aug. 24. a pesti egyetemen doktori czímet nyert. Három évig tanított Pesten, majd 1817-től Nyitrán a hittudományi intézetben az egyházjogot és történelmet adta elő, közben 1825. a gymnasium igazgatója is lett. Midőn 1834-ben a nyitrai ház főnökévé választották meg, tanári székétől megvált. 1844. kormánytanácsossá, majd asszisztenssé választották meg; Pesten tartózkodott haláláig; közben szükségből 1849–52. a magyaróvári ház és gymnasium vezetését vállalta magára. 1858. Scitovszky János hgprimás az esztergomi egyházi zsinatra meghívta; 1860. majd 1864. a pesti egyetem philosophiai és theologiai kara jubilárus okmánynyal tüntette ki. 1867. nyugalomba vonult és 1869. jan. 30. meghalt Pesten.
Munkája: Eucharisticon ad nobilissimam auditorum coronam, quod se ad audiendas benigne parvulorum responsiones humiliare censuerunt. Hely n., 1805.
Ruzicska, Joh. Nep., Sermo... dum... Jos, Cal. Villiger... diploma Jubileum traderet. Pestini, 1864.
Budapesti Közlöny 1869. 25. sz. (Nekr.)
Csősz, A kegyes tanítórendiek Nyitrán 516. 886–890. l.
Petrik Bibliogr.
Német Károly szíves közlése (Rulla, kézirati jegyzőkönyvből) és gyászjelentés.
