Vochler Alajos,
Vochler Alajos,
róm. kath. plébános, szül. 1824. ápr. 16. Egerben; iskoláinak végeztével 1840-ben növendékpap lett és előljárói 1842-ben a pesti egyetemre küldték a hittudományi tanfolyam megszerzésére. Áldozópappá 1847. szenteltetett és Sirokban, Harsányban, Apátfalván eltöltött káplánkodás után 1849-ben egri tanulmányi felügyelő lett. Egyúttal póttanár volt az egri gymnasium felsőbb osztályaiban; később a tanítóképző intézetben tanári állomást kapott és egyszersmind a Foglár-féle intézet aligazgatója volt. 1859-ben a harsányi plébániára nevezte ki érseke; de erről lemondván, 1862-ben jogtanár és hitszónok lett. Az érseki udvarban szentszéki ülnökké lépett elő. 1877-ben megkapta a kömlői javadalmat, melyről 1889-ben Solymosra költözött, hol a 90-es években meghalt.
Kedvvel foglalkozott természettani tanulmányokkal, a távíróval, villamossággal sat.
Czikkei a pesti növendég-papság Munkálataiban (1845. Költemény és való, 1846. Az egyházi szellem hatása különösen az irodalom által); az Egri Népkönyvben (1860), az Egri Naptárban, az Egerben, az Egri Emlékkönyvben (1865. Az egri főmegyének érseki főmegyévé emeltetésével szétoszlása); az Orvosok Munkálataiban (XIII. Eger, 1869. Az átható villamosságról s a Holtz-féle villanygépről: az Egri Egyházmegyei Közlönyben (1876. A természettudomány végczélja).
Koncz Ákos, Egri egyházmegyei papok az irodalmi téren. Eger, 1892. 251. l.
Magyarország Vármegyéi. Heves vármegye. Bpest, 1909. 409. l.
