alföldi bútor
alföldi bútor: a formaadás és a díszítőízlés tekintetében igen egységes. 1. Az alföldi bútoron belül a régiesebb szerkesztésű bútorok szerepe a 19. sz.-ra jórészt visszaszorult, és csak egyes reliktumterületeken maradt meg, így pl. a → dikó vagy a lécvázas → szék és → karosszék esetében. Többnyire egészen a 20. sz.-ig általános marad viszont az → asztalszék használata. Mindezek helyi barkácsolók munkái voltak. Ezzel szemben az → ácsolt láda, melynek kereslete nagyjából a 19. sz. derekáig tartott, általában az Alföldön kívül eső készítőközpontokból érkezett. Így Gömörből a felföldi jellegű ácsolt láda, ez a Duna–Tisza köze mellett a Tiszántúl nagy részére is eljutott, egészen a debreceni vásárokig. Másrészt Debrecenig szállították el a bihari ácsolt ládát. Helyi készítőközpont működött a Déli-Tiszavidéken (→ békéscsabai bútor) és Szatmárban. – 2. Szűkebb értelemben az alföldi bútor kifejezést általában az alföldi → asztalosbútorra szokás érteni. Ennek jellemzője a színes → virágozás egyeduralma, itt az alárendelt szerepű faragás, ill. az → áttört bútor is színesen festett. Több bútorfélénél sajátos helyi tárgyformák is kialakultak. A → gondolkodószék típusú karosszék pl. határozottan az alföldi városok és nagyobb községek jellemző, családfői bútora. Ugyancsak az Alföldön érte el fejlődése csúcsát a díszesen faragott keretű → falitükör. Az alföldi bútor központjai közül a legszámottevőbb Debrecen volt. A → debreceni bútor kialakulása a 17. sz.-tól követhető nyomon, díszítése a korstílusnak megfelelő. A 18. sz. második felétől egymás után bontakozott ki a nagyobb helységek önálló stílusa. A Déli-Tiszavidéken az egyik legjelesebb a → hódmezővásárhelyi bútor. Ezek a többi központra is hatást gyakoroltak, így a békéscsabai és a tótkomlósi bútorra. Elsősorban a Duna menti bútorstílusok kibontakozására hatott a → komáromi bútor, így a → bajai bútor, a → kalocsai bútor indításánál. A korai → tiszafüredi bútoron is ez a hatás érződik. A felföldi ösztönzések kisebbek és későiek, így az egri bútoré Tiszafüred esetében. – Irod. Domanovszky György: Népi bútorok (Bp., 1964); K. Csilléry Klára: A magyar nép bútorai (Bp., 1972).
K. Csilléry Klára
