alom
alom: nagyobb állatok istállóbeli pihenő- vagy fekvőhelyéül leterített szalma, néha csutka, tőzeg, falevél, amely tiszta fekvőhelyet biztosít, ill. az ürüléket felfogja. Ez utóbbiból és az alomból lesz az istállótrágya. Sertések alá gyakran csak homokkal almoznak, szalmát csak fialáskor, esetlég télen tesz nek. Az alom szó valószínűleg ősi örökség az ugor korból; rokon népeinknél széna jelentése is van. Az alom szó eredeti jelentése tehát a földön maradt, el nem fogyasztott takarmány lehetett. Az istállózás széles körű meghonosodása előtt a hagyományos teleltető építményekben, pl. a karámokban és az aklokban a takarmányt a földre szórták, s amit az állatok nem ettek meg, az alomként szolgált. A kazlak melletti teleltetésnél a takarmányul is használt szalma került a jószág lába alá alomnak. – Irod. Szabadfalvi József: Az extenzív állattenyésztés Magyarországon (Műveltség és Hagyomány, 1970).
Szabadfalvi József
