anyajegy
anyajegy: a kicsi gyermeken látható kisebb-nagyobb bőrelszíneződések, foltok elnevezése a → népi gyógyászatban. Anyafoltnak, bilignek is mondják (a Dunántúlon: jel vagy gyel). A néphit szerint mindig az anyától örökli a gyermek: a → terhesség ideje alatt történt esemény hatására keletkezett ez az anyajegy: valami ráesett az anyára vagy hozzádobtak valamit, aki odakap, s akkor ennek a tárgynak (leggyakrabban gyümölcs) helye meglátszik a gyermeken. Ugyancsak meglátszik a megkívánt, de meg nem kapott gyümölcs is, vagy annak a tárgynak, állatnak vagy egyébnek (pl. tűz) a képe, amire „rácsodálkozik”, vagy amitől megijed. A terhes asszony úgy előzhette meg az anyajegy keletkezését, hogy ha véletlenül „rácsodálkozott” valamire, ökölbe szorította a kezét. Az anyajegy elterjedt orvoslási módja az volt, hogy a placentával (vagy spermával) háromszor bekenték; vagy újhold péntekén körülkerítették, keresztet rajzoltak rá és ráolvastak (→ ráolvasás) fölötte, ránézve a holdra: „Akit látok újuljék, kit nem látok elmúljék!” (Nagyszalonta). – Irod. Gönczi Ferenc: Az anyajegy a somogyi néphitben (Ethn., 1933).
Hoppál Mihály
