béka
béka: gazdag hiedelemanyag fűződött mind a leveli-, mind a varangyos békához. Az előbbi elsősorban a → szerelmi varázslás eszköze volt. Biztosította a lány kapósságát a táncban, s ha → Szent György napja előtt talált levelibékát varrt a lány szoknyája alsó szegélyébe, akkor választottja nem szabadulhatott meg tőle. Az ekkor fogott levelibékát üvegbe zárták, s amikor elpusztult és összeszáradt, porát megitatták a kiválasztott legénnyel. Országszerte ismert volt az a → boszorkányperekben is említett szokás, hogy a fazekastól fizetés nélkül kért csuporba teszik, vereshangyabolyba ássák és azonnal elfutnak, mert a béka sivításától megsiketülnének. Néhány nap múlva, amikor a hangyák a húst már lerágták, a csuporban egy horgas és egy hegyes csontot találnak; ha az előbbit a választott ruhájába akasztják, az nem tudja elhagyni azt, aki ezt tette vele. A népi gyógyászatban a → hideglelés átvevője és elvivője volt. Erős hangoskodása esőt jelzett. A varangyos béka elsősorban a → boszorkányhitben kapott szerepet. Általánosan elterjedt volt az a nézet, hogy a boszorkány békaalakot is ölthet, így a megjelenő béka megsebesítésével a boszorkányt vélték bántalmazni. Országos hiedelem, hogy kiolvasta annak a fogait, aki tátott szájjal nézett rá. A gyógyászatban is felhasználták: sebre és körömméregre varasbékát kötöttek. Bihar m.-i adat szerint a gyógyulni nem akaró sebet újhold péntekjén szárított varasbékával kerítették körül. Az állatgyógyászatban a rontás megelőzésének vagy megszüntetésének volt az eszköze. A Szilágyságban pl. karóba húzva szárított varasbékáról szűrték át a disznó moslékát, hogy a betegség elkerülje. Göcsejben → termésvarázslásra is felhasználták: a vetéspusztító madarak ellen szárított békaport szórtak szét a szántóföldön. A jóslásban is volt szerepe: rosszat jelentett az esküvőre induló házaspár előtt való feltűnése. Kalotaszegen a ház körül való megjelenése irigy embert, Désen a házba ugrása halált jósolt. E két helyen kárt, irigységet, rossz embert jelzett az álomban látott béka is. – Irod. Szendrey Zsigmond és Szendrey Ákos: Részletek a készülő magyar babonaszótárból (Ethn., 1940).
Diószegi Vilmos
