búvárháló, fodrosháló, kutyaháló, ördögháló, pokolháló, zsákos háló
búvárháló, fodrosháló, kutyaháló, ördögháló, pokolháló, zsákos háló: kb. 40 m hosszú, 3 m mély → tükörháló, fent parás ín, alul két ólmos ín tartja, melyek között egy kb. 35–40 szem széles háló van. Az alsó ólmos ín méterenként egy-egy 35 cm hosszú zsinórral van a felső ólmos ínhoz felkötve. Két vagy három halász dolgozik vele egy ladikból. A folyó közepén vetik ki, egyik végét kutya (→ futóháló), a másikat a ladik húzza. A fogás lényege, hogy a háló első ólmos ina felzavarja a fenéken fekvő halakat, azok egy része a tükrös hálóba akad, más részük az ín alatt átbújva a hátrább húzódó zsákba kerül. A búvárhálót vízen, ladikba szedik fel. 1934-ben a komáromi Kiss Mihály és Kiss Zsigmond halászok, valamint Kovács József búvár a → kecsegehálóból alakították ki a búvárhálót, de csak az 1950-es években terjedt el a Dunán, mikor a két Kiss testvér Dunaszekcsőre áttelepülve sikeresen használta azt. (→ még: kerítőhalászat) – Irod. Solymos Ede: Dunai halászat (Bp., 1965).
Solymos Ede
